A műgonddal megmunkált ékszerek története több ezer éves múltra tekint vissza. Míg korábban az értékes csecsebecséknek nemcsak esztétikai, de praktikai funkciójuk is volt, addig manapság többnyire a szépségükért szeretjük azokat magunkon tudni. Tökéletes példa erre a férfiak nagy kedvence, a pecsétgyűrű. Már maga a gyűrű elnevezése is roppant sokat sejtet egykori rendeltetéséről.
A középkorban a pecsétgyűrű a nemesek és a királyok kiváltsága volt. A címerrel vagy saját szimbólummal díszített ékszert forró viaszba mártva használták különféle fontos dokumentumok hitelesítésére. Értelemszerűen, minél nagyobb volt az ékszer, annál rangosabb személy volt a tulajdonosa.
Ma már ez a fajta körülményes szignó kiveszett a modern kor köztudatából, viszont a pecsétgyűrűk, csodák csodájára nem veszítették el a népszerűségüket. Az urak ugyanis előszeretettel díszítik magukat a gyűrűk ezen fajtájával, amin egyáltalán nem meglepő, tekintve az ékszer semmihez sem hasonlító, egyedi maszkulin, markáns kisugárzását.